Árnyék, projekció

Árnyék:

 

 

(Árnyék: A személyiség alsóbbrendű része. Minden olyan személyes és kollektív pszichikus diszpozíció összegzése, amelyet nem élünk meg, mivel összeegyeztethetetlenek a tudatosan választott életformával, és amelyek – ellenkező tendenciával – viszonylag autonóm árnyékszemélyiséggé szerveződnek egybe a tudattalanban. Az árnyék kompenzálóan viselkedik a tudat irányában, hatása ezért egyaránt lehet negatív vagy pozitív.(…)

 

Mint a személyes tudattalan része, az árnyék az énhez tartozik, de mint az “ellenlábas”archetípusa, a kollektív tudattalannak a része. Az árnyék tudatosításával kezdődik az analízis munkája. Ha figyelmen kívül hagyják vagy elnyomják az árnyékot, vagy akár identifikálják az énnel, az egyaránt veszélyes disszociációkhoz vezethet. Mivel az árnyék igen közel áll az ösztönvilághoz, okvetlenül folymaatosan figyelembe kell venni.

 

– Az árnyék-alak megszemélyesít mindent, amit a szubjektum nem ismer el, és ami mégisújra meg újra, közvetlenül vagy közvetve – feltolakszik benne, így például az alacsonyabb rendű jellemvonások és más összefrhetetlen tendenciák.

 

– Az árnyék az a leplezett, elfojtott, többnyire kisebbrendű és vétkes személyiség. amelynek végső hullámverése egészen az állati ősök birodalmáig myúlik vissza és ilyen módon átfogja a tudattalan teljes történelmi aspektusát…

 

-Ha eddig úgy vélekedtek, hogy az emberi áryékszemélyiség minden baj forrása, közelebbivizsgálódások során most már fölfedezhető, hogy a tudattalan ember, vagyis tulajdonképpen az árnyék nemcsak morálisan elvetendő tendenciákból áll, hanem meglehetősen sok jó tulajdonság is kimutatható róla, többek között például normális ösztönök, célszerű reakciók, valósághű észlelések, alkotó impulzusok.”
C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

 

 

 
„…Röviden, árnyék mindazon tulajdonságaink listája, amiket rossznak tartunk önmagunkban- és ezért nem szeretnénk, ha mások is tudomást szereznének róla, esetleg nem is vagyunk tudatában létezésüknek. Ezek a gerendák többnyire fel sem tűnnek a saját szemünkben, de milyen hevesen üldözzük azokat a szomszédainkat, akiknek szálkái rájuk emlékeztetnek! Nagyon szeretnénk, ha nem volnának ilyen tulajdonságaink, csupán azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy az árnyék nemcsak a külvilág tárgyainak ad árnyalatokat és dimenziókat, hanem személyiségünknek is. Hétköznapjainkban abba is ritkán gondolunk bele, hogy az olyan banálisnak tűnő ellentétpárok, mint a fény és a sötétség, a hideg és a meleg, a kellemes és a kellemetlen, az élet és a halál csak egymáshoz viszonyítva érzékelhetők.

 

Hogy melyikünknél milyen tulajdonságok kerülnek az árnyék kategóriájába, függ neveltetésünktől, kulturális hátterünktől, személyes tapasztalatainktól. Meglepő módon nemcsak „rossz”, „hibás” jellemvonásainkat nyomjuk el ily módon, hanem olyan értékes hajlamainkat is, amelyek létezéséről vagy sejtelmünk sincs, vagy körülményeink nem kedveznek kibontakoztatásuknak.
Csakhogy a markáns, nagy energiatöltettel rendelkező hajlamok, adottságok nem sokáig hagyják elnyomni magukat és félmegoldásokkal sem érik be. Fütyülnek rá, hogy mit tart jónak vagy rossznak az egyén vagy a társadalom, ki akarnak élődni valami módon. Ellenkező esetben akár testi betegségeket, viselkedészavarokat, sőt, hosszú távon sikeresen elfojtva egzisztenciális katasztrófákat okozhatnak.
Amikor kapcsolatba kerülünk másokkal, nemcsak tudatos, de tudattalan tartományainkkal is részt veszünk a kontaktusban. Az árnyék is a tudattalan tartományába tartozik. Mindannyiunknak szüksége van bizonyos mennyiségre belőle, hogy egyáltalán életképesek, testi- lelki szempontból egészségesek maradhassunk, de „optimális dózisa” személyenként változik. Túlzott kiélése ugyanis éppen olyan súlyos, testi- lelki zavarokat okozhat, mint szélsőséges elnyomása.”- egy régebbi cikkemből

 

Kivetítés (projekció)

 

A projekció (kivetítés) tulajdonképpen egy elhárítási mechanizmus, amikor is minden olyan tulajdonságunkat, gondolatunkat, érzéseinket, amilyenek nem akarunk lenni, amit magunkban nem akarunk meglátni és elfogadni, azt kivetítjük a másikra.
Az általunk negatívnak ítélt, önmagunkban el nem fogadott tulajdonságokat felnagyítva látjuk másokban, és hevesen bíráljuk, kritizáljuk őket miattuk. Indulataink hevessége jól tükrözi, hogy mennyire küzdünk önmagunkkal, hogy kizárjuk, elfojtsuk az adott tulajdonságot, vágyat.
A kivetítés a valóság téves felméréséhez vezet, és szubjektívvá tesz, lehetetlenné teszi a problémák gyökerének felismerését, így akadályozza az önismeretet, a fejlődést” ( Miért szúr úgy a másik szálkája?)

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s